On:
In: Szépirodalom, Vers

Anyám répát aprít a konyhában, rázza közben a fejét. Nem lesz neked senkid. Egyedül fogsz meghalni, mondja. Ellopom az egyik répát, roppan a fogam alatt, hallgatással egyetértek. Nem félsz? Nem. Húzza a száját, legalább a szememben látná a borzadást. Bejön apám, belebüfög a panel csendjébe, anyám nem nevet rajta. ÜlökTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Már végleg téged hordlak a szememben, Mióta abszurd angyalként előttem Ezen a foszló, végtelen napon Megjelentél, hogy – ma már jól tudom – Kiments a végső némaságból engem. Hurcolnak hullámos vizek, Énünkből kék forrás ered; Ki tudja, milyen part a szerelem? Én nem gyújtogató szemed, Nem is bronzszobor testedet: HomlokodonTovább…