On:
In: Szépirodalom, Vers

Egy ismeretlen… Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó, ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csonka Ernő festőművésznek Ne igézz, ne babonázz, óriási szám a száz, s túl a lélegzeteken, nincsen hossza, vége sem. Hihetetlen mennyi év, hány kikötő, mennyi rév, s égig érő két kezed, maga volt az ecseted. Szíved, lelked egybe nőtt, tisztességed őszbe szőtt, száz esztendő súlya nyom, s ott ragyogsz aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Alighogy rátettem a lábam a rét szélén kanyargó földútra és feltárultak előttem a hegyek metszően éles kontúrjai, valami mágnes vonzott az erdő felé. Az első lélegzet felszabadító erejét, bár hétszer, hetvenhétszer, hétszázhetvenhétszer átéltem már, semmiért nem adnám. Minden lépés, minden lélegzet közelebb visz Hozzá. Tudom. Egyik lábamat teszem a másikTovább…