On:
In: Szépirodalom, Vers

Túl sok év, túl sok élet. Átéltem majd mindent, mit ember átélhet. Hideg a tenyerem. Kék madaramat nem melegíthetem. Lehet, hogy elkéstem örömet keresni. Mindig csak reméltem. A kötelék laza lebegek semmibe, így marad egymaga akinek nincs könnye. Szívét mint egy követ eldobni sem merte, most birkózik vele… Valóság, vagyTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ladi-ladi ladilom ladi-ladi-ladilom enyém minden hatalom osztatlanul és osztva összeadva és szorozva ladi-ladi-ladilom verebeket vádolom hiába minden wunderkind levadásszuk egyenkint ladi-ladi-ladilom itt a népé a vadon – ha kiköpted ne vedd be és őrzöm a nevedbe’ ladi-ladi-ladilom erdőben forradalom felzúdul sok káros hang kintről-bentről kórusban ladi-ladi-ladilom azt dalolom_ liliom! ellenszólamTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Napok rése, évek torlasza Mintha két rétege volna, S a külső szüntelen beomolna, Mállik a magas kőfal, Peregve tágul, hull magába le, Darabos zokogással Borul rá kettős élete. Szakadatlan ropogás fentről: Jelene vékony sávján áttör Az összes salétromszagú év. Porladó napjai vastag Csomókban lerakódnak és A múlt boltíve beroskad. KezétTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

  Henry újra ücsörög a betonkocka ölén. Látóterében zörög egy mozgó képregény. Nagy darab pasasok látszanak rajta, osztják a pofonokat. Henry ellenben nem olyan fajta. Örül, hogy nem kap. Most változik a képvilág. Komor, tokás a fej. Narancs nyakkendő, lógó nadrág, ez nem lenne baj, de hej! A száját nyitja,Tovább…