Korán érkezem. Az illendőségből egy kicsit a levetett cipőben hagyok. Nagyon dícsérik ezt a darabot. Volt már hasonló tavaly: asztalfőn karmester, a pultnál asszony, aki szívét ételekbe rejti. Kocognak a kanalak, morzsák peregnek, vad gyűlik torra. Együtt emésztődünk. Szólnak a szájak, mégsem mondanak. Második felvonás: terítés, sötét karikák, székhez feszülőTovább…
büszke lehetek magamra megtanultam elfojtani a pánikrohamokat ahogy a tüsszentést meg az ásítást illik megtanultam, hogy bömbölni zihálni másoknak elég kényelmetlen így hát mától diszkréten hiperventillálok a sarokban és vécéfülkékben sírok míg zúgatom a vizet aztán náthának hazudom a lemosott szempillaspirált igazán nem akarok zavarni de olykor megtörténhet és haTovább…
Én senkivel sem üldögélek (Egy) Semmit nem használok fel ha tudok, amennyire tudom. (Kettő) Én senkivel sem üldögélek. Egy bánatos vers, de aki írta, jól van. Most vacsorázik. Most valami másba kezd. Neki így épp megfelel. (Három) Amikor boldog voltam, vagy legalább erre emlékszem, az nem volt jó. A boldogság.Tovább…
Mielőtt az erdők visszaváltoznak vérré és fájdalommá mielőtt kilehelnék boldogságukat a fák mielőtt a végső ajtót rám zárná az Isten egy utat keresek amin szembe jön valaki aki minden tévelygésemmel együtt még megszeretne. * Az erdők visszaváltoztak vérré és fájdalommá már kilehelték boldogságukat a fák a végső ajtót isTovább…