On:
In: Szépirodalom, Vers

menni készültél marasztaltak a falak szótlanul követtem mozdulataidat magadra húztad sebtiben ledobált ruháidat nem fontam rád karom arra áhítoztam hogy mint kóbor kutyának életmentő falatot egy szenvedélytől lángoló szót vess elém kitártam a kaput esdeklőn követett tekintetem hátha visszanézel de nem és akkor észrevettem a virágzó magnóliafát amint szívemből kiszálltTovább…