Béla már túl volt a hatvanötön néha öníronikusan nyugernek nevezte magát, de az öregség nem fogott ki rajta. Még mindig tettre késznek érezte magát és még bizserget a vér ereiben, legalábbis így érezte. A haja alig őszült, szemüveget csak olvasásra használt, egyenes derékkal járkált az utcán és volt, hogy megTovább…
Itt veheted át az életedet. Sorban állás és várakozás közben a kis táblácskán következetesen félreolvasom a szöveget, ahányszor ránézek. Milyen furcsa véletlen (már ha hiszünk a véletlenekben), hogy a divatos, fiatalos ételbárban, ahová a fiam cipelt el, az „itt veheted át az ételedet” kiírás helyett mindig az élet sejlik felTovább…
A szúnyogok zizegnek a fejem körül. A véremet szívják. Már húsz perce próbálok elindulni a biciklivel. Apám a kerti székben ül sörrel a kezében. Ahogy a söre, úgy a türelme is kezd fogyni. Biciklizni tanulok. Azt mondja: – Gyerünk már. Ez olyan egyszerű, mint a… biciklizés. Apámnak rengeteg platóni bölcsességeTovább…
A valósággal történő bárminemű egyezés csak a véletlen műve lehet! A rendőrpara… Ha meglátok egy kék ruhás embert, hanyatt-homlok menekülök. Mániákus módjára cserélgetem az álarcomat, hogy véletlenül se ismerjenek fel. Az erkélyre fényvisszaverőt szereltem, mert a szögesdrót nem vált be. Ahányszor valaki csenget, lelakatolom a kisszoba ajtaját. Ebből nyílik azTovább…
Íme, hát megleltem… 75. évemet! „Látjátuk feleim szümtükkel…” – valahogy így, a krónikás. Látjátok feleim szemetekkel…- mondom én most. Látjátok, itt vagyok. Megértem ezt is. Élek. Megértem a háromnegyed száz évet. Dicsekvés? Egy frászt. Ez tény. Ki hitte volna? Rémisztő vagy inkább örömteli. Ez sok vagy kevés? Így is feltehetjük,Tovább…
A mutató pici remegések sorozatával lassan megállt. Szelíd rándulást éreztem, de Gron már nyitotta is a kabin tetejét. Szépen gondozott ligetet láttam, elszórt facso-portokkal, a hajnali derengés már napsugaraknak kezdte átadni helyét ezen a késő nyári napon, a virágágyások intenzív illata erőre kapott. A közeli lovarda paripáinak nyihogására kopók izgatottTovább…
Illatok és szagok terjengenek a levegőben. Illatok, amik elfedik a romlott dolgokat. Szagok, amik megkeserítik a jókat. Pezsgővel a kezemben állok az estélyen, amit csak illemből fogok. Az estélyen, amit az egyik tehetős úr rendezett. Jane áll mellettem. Mint mindig, mindenben. A társasági beszélgetések és rosszmájú pletykák hangjai káosszá állnakTovább…
– Kezit csókolom. – Jó napot. Mivel szolgálhatok? – Bocsánat ügyben.. – Elfogyott kérem. Az utolsót is már rég elvitték. – De hisz az újságban… – Túlreagálták az emberek. – Esetleg bocsesz, bocsi, bocsika..? – Teljesen üres a bolt. Láthatja. – Akkor a bűnbocsánatot ne is kérdezzem… – Ne nevettesseTovább…
Először nagyon mérges volt, mikor Sanya újságolta neki a hírt. Soha nem tudta volna elképzelni, hogy egyszer fönt lesz egy társkereső oldalon. Na, ezt most Sanya megtette helyette. – Ezért még egyszer vagy nagyon hálás leszel nekem, vagy szidni fogsz, mint a bokrot – mondta neki vigyorogva. És tessék, ottTovább…
Már nem vagyok bátor és erős. Ha fölsüt a Nap máris pofont kapok.Ha lemegy újabb pofont, hogy legyen miről álmodnom.Jobb nekem az útszéleken. A virágokkal, a madarakkal. Mi legalább ismerjük egymás leckéit… És magyarul.. Magyarul vagyunk egyformán éhesek, jóllakottak,elvertek.A villámok, a zivatarok varázsolnak eggyé minket, és ugyanolyan rongyosan hajolnak fölénkTovább…