On:
In: Szépirodalom, Vers

bordó fürtök versengenek a lugas alatt élvezik az őszi napsugarak aranyát míg bennük édesedik a nyelveket simogató gyönyör némán kapaszkodsz a látványba előtted filmként peregnek múltbéli szüretek mint távolba veszett illúziók mivel a jelen zászlói félárbócon árvák csak az emlékezés kilyuggatott fátylán szűrődik át meg át a megfogalmazhatatlan hiány teTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

rövid gondolat szétkented számon -már szemedben is látom- szerelmünk színét * tudálékos tegnap öntudatosan ma öntudatlanul holnap ki tudja * gőgösen kesergő kissé Már mindene lógott, de az orrát, azt fenn hordta. * pótolható … …hogy pótoljam magam, ha pótolhatatlan vagyok? * túlgondolt mindennapok megközelíthetetlen önmaga állandó valója hitte őTovább…