tudom ott laksz belül a gondolat börtön a tested jelmez az ítélet: létezés velem megszöknek verseid csatangolnak soraid mély emberi barázdák sorsod feltört ugarán görbe szívdűlőutak petroleumlángja ködben imbolyog hajtasz nélkülem utánam és én követlek                              Tovább…

Ott, a szomszédban, ott lakik az Isten. Abban a házban, az ötödiken. Valami baj lehet vele, szerintem, mert mostanság már csak ritkán üzen. Kis lábaskában kapja az ebédet, a főzelékből többnyire marad, mondják, nem örül a napi kenyérnek, a lakótársnak járó fejadag. Úgy tudni, hogy rég elutasít mindent. Valamire vár,Tovább…

Egyszer régen egy szerelmes lány és egy szerelmes fiú, bár inkább nő és férfi kisgyerekkel a másik gyerek a nő hasában, menekültek a családi viszály s a felhőbe burkolt jövő elől a bizonytalanságba. A férfi tanulni vágyott, az asszony teremteni otthont mi sajátjuk, gondolták, talán a füstös vonat nem hozzaTovább…

A sztyeppén álltam mikor alábukott a nap. Aranyba fújta a fű zöldjét és a kék eget a szél.   Ablaktalan földkunyhó előtt a tűző napon kövekkel törtem a magvakat. Vízért mentem félnapi járóföldre hogy a gyerekek szomjan ne haljanak.   Átsétáltam a Napkirály termein pompás tükrökben szemléltem magam. Mégis aTovább…

ott ült egy teljes álló napig ahol nem takarta lomb ahol megveszett a szél ahol lehajolt a fagy ahol sebet vert a jég ahol fröcskölte a busz ahol lecsorgott a lé ahol összegyűlt a víz ahol benne volt az ég ahol elhagyta a szó ahol néma eső mart ahol tartottaTovább…

az vagyok, ami mindig voltam a változás is én vagyok a változás az, ami látható de az állandóság még nagyobb az nem lehet, mert olyan nincsen hogy nem vagy többé önmagad az arcod, az néha elrohan de a tükörképed ott marad akkor is maradunk amikor nem marad belőlünk más, csakTovább…

GONDOL ARRA, hogy menekülne a városból, de csak bevásárlókocsik gurulnak körülötte, és rozsdás százasok. Mintha ez bármit is megoldana, ha egy másik városban gondolna, ugyan erre az álomra. * ott ült egy teljes álló napig ahol nem takarta lomb ahol megveszett a szél ahol lehajolt a fagy ahol sebet vertTovább…

letérni nem lehet kollázs Birtalan Ferenc verseiből mindig hozott valamit a ridikülben nem kérdeztem soha mégis mondta nincs ok aggodalomra avar közt varjak kotorásznak még minden előttünk reménylik aztán sötét lesz nélküledség aknát lőnek a temetőkre kezében bottal megy a temetőben a napsütésben a virágcsokor ugyan kinek üzenhet a varjúTovább…