On:
In: Szépirodalom, Vers

Orpheusz lantjának nyugtalan hangja az éj függönyében száll, száll a semmibe, Eurydiké tűnő alakja, kinek virágzó éveit elorozta a vipera mérge, szenvedéssé szervül. A dalnokban öngyilkos gondolt tekergőzik: minek éljek tovább nélküle? De a lehetetlent vállalva, adott magának mégis egy utolsó esélyt, (mit meg nem tesz a férfi, ha halandó,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak még egy könny, csak még egy égi dallam, s a Kerberosz lábamnál sündörög, míg lelkek várják vérre rívó hadban, hogy itt ragadjak két pokol között. És Perszephoné pókhálós kezével (Csontarcát fátyol, síri foszladék takarja, mint halálos bűnt az éjjel.) simítja meg a Dalnok hangszerét. Pendüljön húr, hogy olvadjon aTovább…