On:
In: Szépirodalom, Vers

Bocsáss meg, Uram, hogy nem vagyok méltó hajlékodba lépni, lelkemet viseltes rongyokban színed elé tárni. Lábamon szakadt szandál, tenyeremet akác tüskéje szúrta át, míg kaptattam feléd az ormokon – megfáradt szolgád – hogy hallva a szférák titkos énekét, megfejtsem a jelet; mit üzennek a rég angyallá vált égiek, hogy áhítattalTovább…