On:
In: Szépirodalom, Vers

Mondod a magadét   Saját hangod is furcsán, idegenül cseng füledben, mintha ablak mögül jönne, és csak indulatod világolna át rajta. Az értelem csatornái mind bedugultak. Szád csupa ítélet, ahány szó, annyi jaj, titok, láncára fűzött baj, csattanó tenyér, méregfiola, tűnt álom, tűszúrás, izgalom, villámló fájdalom. Mint egy fulladásig visszanyeltTovább…