On:
In: Szépirodalom, Vers

Ravatalágyadon bogárként, hátadon fekve töprengsz: fájdalom nélkül lenne jó. Szemedet még zárva tartva unatkozol: hová tűntek a viharzó lázak, a mezítlábas akarások? Múltad és jövőd sűrűsödne képzelt tetted egyirányú jelenébe, de nincs erőd, ami cselekvéssé késztetne. Talán valakivel együtt könnyebb volna gyenge fényű csillaggá lenni, bárkivel, kinek megvallottam hitetlenségemet, sTovább…