On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi A messziség szélére ül a lélek, hol a puszta magány őgyeleg, vissza rá, régi messzeségek néznek, hátrahagyva a szülőhelyet, hol arcára folyt a sötétség fátyla, és hol nem volt már kit szeretni, az időt lassú csendjeibe zárta, s tenyerébe olvadt a semmi. * Kikötődben Hullámzik volt idők peremén azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Viktória bár várta a Mikulást – nagyon jó kislány volt idén – mégis elszomorodott, amikor a csizmáját pucolta. Ugyanis kint, az erdő fái feketén, sötéten hajladoztak, sőt a kertet, az udvart és a házak tetejét se fedte még hó. – Mi a baj, Viki, miért szomorkodsz? – kérdezte tőle azTovább…