nyáréjszakán úgy néztél engem mint tengerész a Sarkcsillagot ha hó esett nekem a legszebb volt benne a te lábnyomod a széllel szemben jártunk az eső arcunkba folyt házfalak repedései nyelték el lépéseink redőnyök fénycsíkjai cinkosan követtek az éjszakai kertből áldott mézillatot küldött a hárs a moziban elmaradt az előadás mertTovább…