On:
In: Szépirodalom, Vers

A partot felsebzi az alkonyat, széltől retten, borzad a tó tükre, bármit ígér, csak hiányt tartogat, s éget – billogot – az életünkre. Bort kínálnak a hegyek odaát, öntözni magányból sarjadt derűt, amíg földhöz nem vágja poharát, akit múltja tart fogva mindenütt. Ahogy minden, álmomban megfogant reményt a soros reggelTovább…