Önarckép Nemes Nagy Ágnes azonos című verse nyomán Randa, tarka kép vagyok. Lelkem falán száradok. Félelem és fájdalom Rágicsál e házfalon. Tiszta vagyok, ép vagyok, Önfeledve rab vagyok. Buzgóságom létem fele, Hiánycsöndem töröm vele.   Pocsolyavers Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amikTovább…

Egy ismeretlen… Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó, ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van aTovább…