Butola Zoltán versei
2019-11-11
Gyere ide! Nem tudom. Nem tudom, hová lett magabiztosságom, Hengerlő lendületem és higgadtságom. Mi ez a tétovaság? E zaklatott én? Gesztenye-hajad loknijai verdesik a vállad, Szemedben a Tejút végtelen fényeit látom felcsillanni. Pörget, szédít, megsemmisít pillantásod, És mosolyod. Rajtam nevetsz? Tedd! Hisz olyan vagyok, mint egy spicces bohóc, Aki arcáraTovább…