On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak a csend ül ma itt, vendégként betekint majd a hold est felé nem marad itt soká behajol sok-sok árny, ágyamra rávetül, mint a csend itt megül. Hármacskán így leszünk csend, árny s én heverünk itt.   Nem marad Nagyfeszültségű vezeték-hintáján ül a hold, csupasz jegenyék karmolják az eget. FáradtTovább…