Mondasz valami vicceset, hogy könnyebben induljon az altatás, mert már megint azt a szomorú dalt dünnyögi, amit Anyától tanult, a fényes nap immár elnyugodott, a föld színe sötétben maradott, értékes szomorúság ez, amit elütsz, nem egy esemény okozta ugyanis, hanem valami mélyebb tapasztalat, emiatt bűntudatot érzel, félhomályban fekszetek egymás mellett,Tovább…
rossz végén fogtam meg az életem amikor kicsúszott a kezemből a kávés bögrém elöntött a fekete keserű íz leöblítettem magam egy nagy pohár vízzel mikor az órámat kerestem mostanában mindent széthagyok fogalmam sincs merre járok olyan búgócsiga vagyok nélküled Tovább…
Nincs eső nélküled, mert a szőlőszemekként levélről levélre görgő cseppek bogyóiban ott vagy, mohón szürcsöl be a szomjas föld, mohón szürcsöllek, a kortyolható levegővel együtt, melyben vízmolekulák járják táncukat, nincs villámlás nélküled, az elektromosan felrepedő égbolt feszültségében ott vagy, úgy nyilallsz belém, úgy rezgeted meg földtől égig, égtől földig bensőmet,Tovább…
A hosszú se veled, se nélküled kapcsolat végül mindig véget ér? Talán igen, talán nem… Vagy nem idejében ér véget. Tovább tart a kelleténél, mert a remény, hogy jobb lesz, viszi tovább. Aztán mégis mindenkinek elég. És még sincs vége… Vége van, és ismét újra kezdődik. De minek… Egy időTovább…
nélküled éltem én sokáig és most is az életbenmaradásom záloga hogy még gondolhatok rád éjjelente de butaság ez hiszen veled szürkeség lenne a szivárványpillanat is jó így hogy tudom -arcod imádva- hol a helyem dédelgethetem ócska egyszerű vágyam és azt is tudhatom ha netán felpillantva keresem nem kell már csalódnomTovább…
Nélküled Nézd, a fák élénkzöld lombjain feltűrt ingujjú szellő zongorázik, meztelenre vetkőzött a nyár, a lelkem mégis fázik. Valami nincs, valami fáj, valami őrülten hiányzik. Kövérre hízik minden percem, mégsem dajkálom őket, unottan kísérem sírba az elmenőket, hogy szenvtelen, fásult arccal fogadhassam az érkezőket. Hiába pumpál újult vért az élet,Tovább…
Szüntelen velem légy, de maradj észrevétlen, halmozz el étkekkel, és hagyjál szomjan, étlen! Ne láncolj magadhoz, de marasztalj, ha mennék, zárj be börtönödbe, és légy állandó vendég! Változz át naponta, de maradj meg ilyennek, kívánj meg percenként, s hagyd, hogy megpihenjek! Lehetsz drága terhem, de ne légy a terhemre, engedd,Tovább…