(Röhrig Gézának) Ica és Böbe kissé beállt. A kannás bordal némi szitokkal folyik ki Böbéből. A lehelete hervasztó. Nem motyog inkább teleüvölti a vagont, ez itt nem az ő helye, de valaki mutassa meg végre azt, hogy ő hová való! A kalauz velük együtt a jegyeket is lekezeli… -Cegléd következik-Tovább…

Hall az is, akinek nincs füle. S beszél, akinek néma szája van. S beszéd helyett a szájasok csak kelepelnek. Zümmögő kórus a Teremtés. Az ember víz. Vas. Levegő. Arány s aránytalanság. Ásvány, só, galaxis. Vér s igék. Izom és öröm. Látod? Ez egy küszöb. Te vagy. Átlépek rajtad óvatosan. Meg-Tovább…

Nem mozdulok. Megkövültem vagy megfagytam. A nyakamig húzott paplan alól csak a jobb kezem lóg ki. Tű fölött ragtapasz. A plafont nézem tegnap óta. Végtelen ideje. A világ fekete, fehér és szürke. Nem mozdulok. Ha kérdeznek, nem válaszolok. Nem tudják, ki vagyok. Azonosnak vélnek a plasztikkártyáimmal, de azok nem énTovább…