On:
In: Szépirodalom, Vers

Íztelen, fénytelen, üres élet. Minden történik, s mégis semmi. Eszel, mégis éhezel. Lélegzel, mégis fulladsz. Mozogsz, mégsem haladsz. A sótartót keresed. Az élet sóját. Előtted van. De mindig csak előtted. Látod, de sosem érheted el. Üldözöd, egy életen át, de a nyomába se érsz. Csak a szemcséket látod, az elhullajtottTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Egy írónak a felolvasóestje előtt akadnak furcsa álmai. Én például egyszer azt álmodtam, hogy egyik este a belvárosban sétáltam, amikor egy kapualjból elém ugrott egy nagydarab, kopasz fickó és azt mondta: – Hé, te! – Jó estét – mondtam udvariasan, mert nem akartam tegeződni vele. – Semmi jó estét, értve?!Tovább…