On:
In: Szépirodalom, Vers

Mostanában minden nap csak úgy lesz valahogy, nehezen indul el, és még nehezebben ér véget, ami összetartja, az a furcsa, megnevezhetetlen rossz érzés, nevezzük talán szorongásnak, vagy félelemnek. Az tartja össze a mindennapokat, felkeléstől a nyugovóra térésig. Megértem ezt is, gondolom, amikor az óra elüti az éjfélt, megértem ezt aTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Mostanában Mostanában a Duna-parton üldögélek, hallgatva, ahogy motoz a szél. Nem szólok, nem beszélek, locsog helyettem a kőszegély. Mintha tudná, nem szeretek, pár dolgot csak, azt hiszem. A horgászbotjaim, a hajómat a vízen. Talán’ a susogó nádast, a görnyedt fűzfákat, mikor borzolják a hullámok haját. És a csónakokat is, mertTovább…