On:
In: Ifjú tehetség

Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amik glóriát fontak köréd. Nevetésed nemesítette éggé a földet, de én mindig csak földnek láttam. Nyújtottad a kezed, hogy jöjjek, játsszunk együtt, de én hátraléptem, nehogy sáros legyen a nadrágom, nehogy a könnyeimmel kelljen kimosni. Jöttek aTovább…