On:
In: Szépirodalom, Vers

Mióta már, hogy mindenre rácsodálkozom, ami él! Nekem nyit virágot mindegyik tavasz, velem tisztul a szürke világ, ha közelít a tél, a patyolatfehér. Mióta már, hogy elakad a hangom, ha színes köveket terít elém a parti hullám szelíden, s a végeérhetetlen titkok – ős-erő, tudás – hordozóit megérinthetem. Mióta már,Tovább…