On:
In: Próza, Szépirodalom

– „Téged mindenki elhagyott, csak én tartottam ki” – arcod ilyenkor márványszín, alján két él fut egymás felé rézsút, szemed megnő, árnyék kúszik ki belőle, s szétterül – „Vannak barátaim, volt lánybúcsúm” – szavaid, mint gumilabdák keményen pattannak az albérlet felpúposodott padlóján, s mert léteznek, elhajolni előlük nem szabad TalánTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

fehér folt vagyok a városomban felfedezésre nem várok mégsem a szoliban barnult fitnesslányok hadának arcát unottan nézem annyira gyönyörű az összes ember különleges lett mindenki mára keresek valakit, akinek ott van az arcára írva az összes hibája némajáték, a poháralátét pörög miért mesélnék arról, hogy honnan jövök? miért mesélnénk arról,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

őszi dal mindenki másképp készül el mindenki másképp rámol össze mindenki más árnyat ölel P nyomot akar hagyni keresi ércnél maradóbb munkájához a folytatót mikor neki már annyi mindenki másképp készül el mindenki másképp rámol össze mindenki más árnyat ölel N ki tudja hogy hol jár azt hiszem értette hogyTovább…