On:
In: Szépirodalom, Vers

Sorstalanság miért most roskadsz el, te magaddá apadt, világgá sorvadt félelmek gyenge ember-árnya. érzéssé lettél mint szakadni vágyó csendes felhő, az én nagy döbbenésemre. a nincsnél gazdagabb gyalázat kelletlen-lényed, némaságod burjánzó fényesség, üres kondulása a légnek. lépj túl magadhoz messzebb sorsod emeld, vagy feledd, teperd le magad te búsúló én.Tovább…