On:
In: Szépirodalom, Vers

melankólia rongyosra vetkezett fák karján remeg a remény még maradna a nyár de kőkemény fogakkal őröl időt a malom – nélküled-reggeleken csóktemető fény kerget árnyat bolondmód az ágyamon   nélkülem ébrenlét és álom közt kopogtam be hozzád – röpke gondolat volt bolond álmodozás – hajnali madárfüttyre vert visszhangot a szívemTovább…