A hosszú se veled, se nélküled kapcsolat végül mindig véget ér? Talán igen, talán nem… Vagy nem idejében ér véget. Tovább tart a kelleténél, mert a remény, hogy jobb lesz, viszi tovább. Aztán mégis mindenkinek elég. És még sincs vége… Vége van, és ismét újra kezdődik. De minek… Egy időTovább…
Szállj! Szállj!, mondta a versének a költő, egy szeles márciusi estén, botorul, részegen, boldog-keservesen, mielőtt még kitagadta volna szegényt a nagy Összegyűjtött Versekből, ahol éretlen zsengéknek nincs helye. Száll csak! Szállj! De hova menjen, hova szálljon egy zsenge? Csavarog fel-alá, nem szálldos, csak botorkál. Igazoltatják. Előállítják. Levetkőztetik. Megmotozzák. A térdszalagjaitTovább…
éppen nem gondolok semmire de hogyha fölnézek az égre a nap sárga tányérja olyan mintha lila szirmait elszórta volna egy óriási mandragóra szerencsegyökérnek is hívják és a termése akár a naspolya bár az arabok az ördögök almájának nevezték bogyóit a középkorban már a termékenység jelképe volt és halált hozott arraTovább…