On:
In: Szépirodalom, Vers

A redőnyt gondosan le kell ereszteni, utasításodnak megfelelően minden este, egyetlen rés sem maradhat, nem engedhetem be a legkisebb fénysugarat sem… kellő szemöldökszigorral és fejcsóválással nézed minden alkalommal, jól végeztem-e a feladatot, biztosítva van-e a sötét immanenciája, megvan-e a börtön feeling…. mert a redőny legyen olyan, mint egy törhetetlen koponyafal,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megint mit? Nézel rám, mint egy kubista arckép az üvegtéglán, szigorúan, mert a kubista arcképek mindig szigorúak és nem tudom, mit követtem el, de az biztos, hogy valamit elkövettem, mert szigorúan nézel, miközben én egy impresszionista kertben szaladgálok szalaggal a hajamban és egy francia dalt éneklek, amit a Montmartreon szoktakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Senki se tudja, mióta aszfaltoznak itt ezek a lapátkezű, szőrös munkások. Szép nagy út lesz ebből, csak ezt hajtogatják folyton, szilvapálinkát isznak és erős cigarettát szívnak hozzá, és ebédszünetben húst esznek, nem kecske vagyunk mi, mondják a lapátkezű, szőrös munkások, és nevetnek, mert olyanok ezek, mint akik még nem láttakTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Megint ősz Csupasz ágak, meggörbült öreg ujjak kapaszkodnak egymásba, a szén-varjak sötétséget írnak a szárnyaikkal az ásító utak fölé, didergő jegenyéket sorakoztat a jeges szél, a napok szennyesét eső mossa, az árnyékok fák között lopakodnak, a felhőkig száll keserű sóhajjal a süvítő októberi szél, letört ág, mint gyászos dob hangjaTovább…