On:
In: Szépirodalom, Vers

Julien Greennek ha már elzúgtak, eldörögtek s glükóz savukat földre engedik s a tűzvészből csak sistergés marad a roppant pára, melynek hócsuszamlásos súlya van ráül a romra, s üszkös házvázakról lomhán lefordul, mikor a füstölgő gerenda hamuba zuhan ha majd az őrjöngő rikácsolás fényárban megreked, és túlfut rajta, mint perzseltTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma. Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, , az ág marad, megtart téged, még nem tört le,Tovább…