On:
In: Szépirodalom, Vers

Csak sós szemét. Emberalkotta rossz. Nyoma se az égi világítóknak. Itthagyták a pártatlan csillagok a füst alatt a temetetlen holtat. Vagy félholtat? Még rág a fájdalom, belehasít a fagyott végtagokba, áram üt át dermedt axonokon, talán felérez még némelyik pontja. Összekucorodik a tehetetlen, önmocskában, -bűzében vacogó, csontigseb város a fojtóTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

amikor elérhetetlennek tűnik hogy kisüssön a nap benned és a homályos szürkeségen áttör a sötét amikor nem hiszed el hogy létezik öröm csak nézed a fagyoskodó fákat az ablak unt négyszögében amikor valahol más helyen szeretnél lenni de ott sem éreznéd jól magad mert nincs jó hely és jó időTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Mihez kezdjek most ezzel a kiskanállal? Nem is használok mokkáskanalat. Pláne ezüstöt. Amikor nekem adtad, azt mondtad, ez az örökségem. A monogramunk a nyelébe vésve. Mihez kezdjek ezzel az én ezüst örökségemmel, ezzel a monogramos, kanálnak túl apró kanállal? Ezzel a megmaradt egyetlennel, mihez kezdjek? Amikor Nagymama kiásta a készletet,Tovább…