On:
In: Próza, Szépirodalom

H. K. úr, akit mindenki csak Tyityinek hív a cégnél, már évtizedek óta a talált vágyak osztályának gondnoka. Egy-egy munkanap után ő szedi össze a dolgozók által otthagyott vagy esetleg el is felejtett vágyakat. Elég nagy raktára van, minden fellelt dolgot gondosan felcímkéz, sok az előléptetésről, munkahelyváltásról szóló elhagyott óhaj,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Petőcz Andrásnak   A tetőn ülve, az ég alatt, a folyó felett, mert máshol ezt nem lehet, megfogalmazunk dadogó miérteket, hogy elhoz-e valamit a folyó, hogy megold-e valamit a vers, ha nem, akkor miért nem oldja meg? És mit hozhatna el a folyó, kérdezed. Ha mégis hozna bármit, azt kiTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Úgy volt az egyik legismertebb lakója az álmos kisvárosnak, hogy senki nem tudott róla igazából semmit. Naponta kétszer járta végig a település utcáit, egyszer délelőtt, aztán kora este. Nem nézett a járókelők szemébe, a földet vizslatta. A járdát és az úttest szélét. Azt vallotta, hogy mindennek oka van, így azTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

A rajztanárnőmet tizenegy éves koromban tettem a fiókomba. Ötödikes voltam, amikor megszégyenített az osztály előtt. Miközben becsmérelte a rajzomat, eszembe jutott, hogy egyszerűen fogom és berakom az előző nap kapott új éjjeliszekrényem fiókjába. Arra gondoltam, hogy beteszem mellé anyám zárlatos hajsütővasát, jót tenne neki, ha jól megkergetné odabent. A kondijaTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Nagyapám halálának napján kezdődött a halfogási tilalom, legalábbis pontyra, arra horgásztunk, legalábbis amíg együtt jártunk pecázni, leginkább biciklivel, legalábbis amíg ment neki a tekerés. Útközben a pihenés csendes és dohányszagú volt, előbbi nem miattam, utóbbi nem miattunk, a kocsmában kivit vagy maracuját ittam, ő meg fröccsöt, sztaniolba csomagolta az ivást.Tovább…