Cirill Kabin Csaba: a kóbor lovag
– apámnak, odafel – amikor beléptem a kórterembe apám vidáman mosolygott barna szeme sugározta felém öröm mellé a szeretetet csodás volt a tekintete a legőszintébb, amit valaha láttam képzeld, mondta, itt van a lali is milyen lali? – kérdeztem, s mesélt hát tudod, aki ott lakott… és aki hányszor jártTovább…
