On:
In: Szépirodalom, Vers

Égi ösvény vár fölöttünk, csillagokhoz ér a táj, arra tartunk kézen-fogva, ahol együtt égnek el – a szürke alkonyt ha bejárták – mind, a hamis földi játszmák, az álnokság és rettegés, s én kivilágos-virradattól termékeny, szép csendben várom, amíg a fény felderül a szétolvadó jégidőből, s mellettem majd ott lebegsz,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Létezés Betelt megint egy nap állunk és létezünk Csak a padon horkol egy – persona non grata – koldus megvetve ő a nap és a csillagok digitális óránkon átvált egy napot a kijelző a felkavart mocsok éjjel is hízik holnap újra kezdjük dolgainkat mint tegnap és mint évezredek óta állunkTovább…