On:
In: Szépirodalom, Vers

Minden sejtem a halottaké. Ha a sejtjeimet kifeszítenék, egy végeérhetetlen szólánc lennék óceántól óceánig: nyögések, sóhajok, parancsok, emlékek zagyva keveréke. Életvonal – szakadatlan és szörnyűséges. De enélkül nem tudnám befűzni a cipőmet. Nem látnék, nem fáznék, nem hallanék, és nem üzenhetnének a halottak senkinek. Ám van-e értelme milliószor látni aTovább…

On:
In: Próza, Szépirodalom

Csak nemrégiben jöttem rá, milyen fontos nekem ez a nadrágszíjnyi senkiföldje. Azelőtt észre sem vettem, hogy az utolsó négyzetcentiméterig lebetonozott iparterületen, ez az egyetlen kapcsolatom a természettel. A belvárosban úgy mondanák, kutyafuttató. Itt inkább nevezhető afféle kaszálónak, ami az üzem szögesdróttal koronázott téglakerítésének tövében, a járda és az aszfaltút közöttTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Ha te az éji égbolt, én a Holdudvar leszek, ha Te zöldellő mező, én rajtad lágy esti neszek. Ha te égi pásztor, én bárányfelhőként a nyáj, bármi leszel, bárminek látszol, alakot váltok, hogy mindig megtalálj.Tovább…