On:
In: Szépirodalom, Vers

béke a torkomban dobogott hányszor Istenem mindig kisegített a lélegzetem egy kis oxigénhiány jót tesz az előtérben kizökkenthetetlen tompaság a háttérben már öntudat cikázik fogod a kezem átjár a nem egyedülvalóság velem vagy nem véthetem el roppant nyugalom száll rám * Profán Miért kell sírni az embernek ha egyszer örülTovább…