látlak

ismerlek lenyűgöz a napfelkelte sugara az ablakodon az esti ég hamufénye a vizesen csillogó járdák az éjszakai sikátoron ismerlek tányérod asztalodon kezed által valósággá tett porcelán edény benne az étel vizuális költemény ismerlek múltadat nap mint nap sejtjeidben érzed ura vagy már sok régi rémnek lobogó ingedben vágsz neki aTovább…