On:
In: Szépirodalom, Vers

Süvöltve sír a lüktető kemény kín, Velőbe váj a célveszett remény, Dühölngve fáj az őserő a prérin, A félhomály az ördög éjjelén. Feledve rég a fénykalász csodája, Temetve már a csillogó erény, Megunva bár; az álmok ládikája Dacolva vár a gondok tengerén. És újra rőt a hajnalóra pírja, Örülni hívjaTovább…