– Vacakol a lábam, kislányom. – Anya, az nincs rajtad, este levettük. – A maradék lábam vacakol, miért nem érted? – Még csak hajnali három van. – Érdekes, te nem nézted az időt, amikor gyerekkorodban felsírtál. – De anya, ne kezdd megint. – Főzzél kávét, vagy a műlábamat rakd fel,Tovább…

– Egyik láb, másik kéz – suttogta magát biztatva Liza, és akár egy macska, sietve felkapaszkodott a létra legfelső fokára. Meztelen talpacskája alatt nyikorgott egyet az ócska létrafok, amit még a nagyapja tákolt valamikor legénykorában össze, mintha nem akarná, hogy a kislány meglássa, ami a szomszédban történik. – Verd agyonTovább…