la

a részeges szakácsként szédelgő világ ötnyolcadban botladozik felénk, reszketeg kezével szaggatja éjszakánk, koszos szűrőjén folyik át a fény. foltos kötényként csüng rajta a közöny, húskampóján rángatózik a változás, combtőben metszette el szerelmünk, oszladozó torzójának hátul gödröt ás. kicsorbult élek mentén húzza meg huzatos életünk halvány vonalát, percmutató szeleteli fájdalmunk, konzervetTovább…