Összekócolt évszakok közt elodázott életekben napszúrásos holdkórosként topogsz egy járókeretben, múltjaidból felöklendvén kásás éjszakák alól álmodatlan álmok érnek megfejtetlenül utol, Elfeledett teraszokon régi labdapattogás kardiogramjába rajzolt alvajáró hasonmás, majdnem emlékszel ki voltál, nyelveden van már neve, hínárba nyújtóz a lábad, nincs az éjnek feneke, széllapozta albumoknak vízfoltos rézkarcai ottfeledett kézfejedenTovább…

Mennyi félelem kísérte végig az életemet! Félelem a betegségtől, magánytól, haláltól, járványtól, a végső magamra maradástól. Most mindez eltörpül, más megvilágításba kerül a háború rémségétől, amelynek fenyegető közelsége megbénítja a lelket, megmérgezi mindennapjainkat. Míg imádkozom a békéért, és mécsest égetek, felrémlik előttem fiatal apám, s anyám alakja, akik több, mintTovább…

az álomra a halálom a rím az angyal felakasztotta magát pengnek a szélben jádeholdjaim a holdkő nővér és ónix barát a csengő-bongó kristály megreped a fájdalom alácsorog a fán a pókhálón jégcseppek lengenek lehet ma éjjel meghalok talán vagy nem vagy csak úgy a kettő között az ágakon a jégruhaTovább…

Országh Lili – Befalazva   Fulladás Egy hályogos szempárban cikázó holt ifjúkor. Még bizsereg a tenyér repedéseiben az újjáépítés téglája. A kölyök zsebébe dugott százasok… Intravénás mosoly egy szeretetház ablakából. Levegőtlen, vak utójáték; jutalomjáték. * Tusa a senkiföldjén Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság,Tovább…