Tisztelt Csótányvédelmi Főosztály! Sáska Sándor vagyok, 7 hónap 3 napos imádkozó sáska, csalánosi lakos. Azért fordulok Önökhöz, mert veszélyben érzem az életemet. Azt hiszem, a barátnőm meg akar ölni. Az elmúlt néhány napban nagyon furcsán viselkedik. Először arra gondoltam, csak megjött a ciklusa, vagy szeretőt tart, de azt hiszem, ennélTovább…

– Halló! A mentőkkel beszélek? Ez a mondat tegnap este hat óra körül hangzott el a Rumli utca 35-ben. A patinás, régi épület vastag falai ösztönösen lökték vissza az elhangzó szavakat, mintha valamilyen életbevágóan fontos pingpong meccs zajlana köztük. A játék egyre nehezedett, ugyanis Katinka néni minél többet beszélt, annálTovább…

A harmadikon lakó Gyulát mindenki utálta, és mivel én voltam a közös képviselő, én kétszeresen is utáltam – egyrészt a magam részéről, másrészt a lakóközösség nevében. Taxisofőr volt, mindig hajnalban ért haza, és olyan erővel csapta be a bejárati ajtót, hogy az egész ház felébredt rá. Örökké mosatlan svájci sapkátTovább…

Elveszettnek éreztem magam Torontóban. Aztán megláttam azt a biciklis futárt az „Anti Social Social Club” feliratú pulcsiban, és eszembe jutottál. Ugyanilyen pulcsit viseltél, amikor kék-zöldre vertél a betonon. Hirtelen otthon éreztem magam.   ©Séd Imre alkotása: Család Tovább…

Önarckép Nemes Nagy Ágnes azonos című verse nyomán Randa, tarka kép vagyok. Lelkem falán száradok. Félelem és fájdalom Rágicsál e házfalon. Tiszta vagyok, ép vagyok, Önfeledve rab vagyok. Buzgóságom létem fele, Hiánycsöndem töröm vele.   Pocsolyavers Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amikTovább…

Csak álltam, és néztem, ahogy taposol a pocsolyában. Figyeltem a csillogva felrepülő sárdarabokat, amik glóriát fontak köréd. Nevetésed nemesítette éggé a földet, de én mindig csak földnek láttam. Nyújtottad a kezed, hogy jöjjek, játsszunk együtt, de én hátraléptem, nehogy sáros legyen a nadrágom, nehogy a könnyeimmel kelljen kimosni. Jöttek aTovább…

Kérdések A férfi mögött bevágták az ajtót. – Hogy van? – kérdezte a ballonkabátos úr, aki a bejövővel szemközt, egy asztal mögött ült. – Jól. A ballonkabátos időközben elkezdte verni az előtte fekvő írógépet. – Család? – Megvannak. A férfi kinézett a rácsos ablakon. – Szép időnk van, nemigaz? –Tovább…