On:
In: Szépirodalom, Vers

Semmi A messziség szélére ül a lélek, hol a puszta magány őgyeleg, vissza rá, régi messzeségek néznek, hátrahagyva a szülőhelyet, hol arcára folyt a sötétség fátyla, és hol nem volt már kit szeretni, az időt lassú csendjeibe zárta, s tenyerébe olvadt a semmi. * Kikötődben Hullámzik volt idők peremén azTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Felszállok erre a délutánra. Távolodó fűsziget. Vitorla feszül gondolattenger hullámainak. Arcok villannak feledésből. Szemhéjon át a Nap. A Bronzköltő bólint, magunk közt. Tudatindigómon átüt a város. Filmszakadás. Újra a fűsziget, közvetlen mellette kanyarodik be a kettes busz. Otthon, két kar kikötője vár.Tovább…