On:
In: Szépirodalom, Vers

A kopaszodó rozsdás őszi tájban a fák szürkés durva kérgén gördülő aranykönny vagyok. A feltépett sebekben a ragacsos bánat az erekben lüktető kétely és agyadban a foszló elmeszálak. Morzsákért házaló hangya- csalárd a lelkem és pocsolyaszínből szárnyakat festek egy pincebogárnak A szívem, mint a messzi kertes házak.   ©Sógor ZsuzsaTovább…