– Negyed kenyér – suttogta boldogan és elmosolyodott –, köszönöm, Istenem. Még nem is száraz. És van itt sült hús is, alufóliában. Fokhagymás. Csodálatos ez a nap. Eszem, utána lemegyek a Dunához, megfürdök. Már szagom van. A nadrágomat is ki kell mosnom, meg az ingemet. Szépen süt a Nap, délutánraTovább…
Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy nem élek, alig pirkadt még, ott ültünk a Halállal az ágy szélén, májkrémes kenyeret majszoltunk, tejeskávét ittunk, néha hátrapillantottunk a mozdulatlanul heverő testemre, nem mintha bárki is el akarta volna vinni; megállapítottuk, bolond a világ, az újkori vallásháborúk áldozataiért különféle nyelveken, más-más Isten kegyeiért szólnakTovább…
Búzavirág kéklő kabátja tart árnyat az apró pipacsnak, ki nőne, a napfényt kutatja. Fogy az idő. Holnap aratnak. Mezőre szökken az őzgida, fürgén ugrál a zöld szabadban. Jó messze ment, nincs meg az anyja. Rétisas van fenn a magasban. Túl szűk a fészek a verébnek, hát mocorog, lökdösi társát. ATovább…
Még nevetve rám néztél mielőtt a felhőkbe léptél könnyedén s éreztem vállamon nyugtató nyomát mindenható tenyerednek, hálából szőtt ruhám helye vércseppeidnek s tengernyi könnyed bennem sziklát repesztett. Utat hagytál szűket és néha durvát örök rabigát gyönyörűt de nem érzem súlyát. Nevetve rám néztél mikor láttad kosaramban a kenyérmorzsát s aTovább…
Már csak átmosolyog rajtam a hatalmas Ég. Ha lenne még hitem, talán fohászkodnék. Meg nem értettségem magamba temetem: szívembe mart vádakkal hal ítéletem. Ajkam már nem mozdul és a szemem se lát; kerülgetem évtizedek hordalékát. Koldus-létem elé vetett lélek-moslék etet ma is, s úgy teszek, mintha jóllaknék. Ha marasztalsz, kényeztessTovább…