Kedves Mikulás! eztet a levelet titokul írom neked mert nálunk a család nem hisz benend se meg a jézusba se hisznek senkik mióta a tesvéremet tavaj szilveszternél halva talalták a utszélen mer szerintük ottan hagyták ötet a nagymama azota mongya hogy az összes szenteket átkozza de én azér mégiscsak irokTovább…
Oly csendes a bennem lakó Isten, papucsban jár, van kedvenc pohara még sohasem találkoztam vele, lefekvés után érkezik haza. Hallom, mikor odébb tol egy széket, vizet forral, majd a polcon kutat. Ő is fülel, várja, hogy csengessek, mégis félek, hogy majd ajtót mutat. Talán csak pár közös program kéne, elmélyülhetneTovább…
Félek. Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák, szűkösen vagyunk. Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle szerzet lehetek én? Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó szemek és hogyhogy nem zöld a hajam? Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak, belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak. Ágyamtól görcs állt derekukba, és a postás motorjaTovább…
Add meg nekünk Szőke nyár fénylő fiai, és ti szent magvak, zálogai a Napnak, érett kalászok, keresztbe fektetett asztagok, rád várnak, dolgozzatok, kelljetek fel, kelljetek dicsérni az Alkotót![1] Forgó gondolat pihenj meg! Őröld meg magodat! Porlik, porlik a szenvedély, rejtelmes táncban száll, száll a szélnek megadva magát. Pihenj meg végre!Tovább…