On:
In: Próza, Szépirodalom

– Vacakol a lábam, kislányom. – Anya, az nincs rajtad, este levettük. – A maradék lábam vacakol, miért nem érted? – Még csak hajnali három van. – Érdekes, te nem nézted az időt, amikor gyerekkorodban felsírtál. – De anya, ne kezdd megint. – Főzzél kávét, vagy a műlábamat rakd fel,Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

emlékszik milyen volt egészségesnek lenni pont mint fiatalnak de mostanság az ő ajkára is a bezzegazénidőmben felhangú mondat tolakszik pedig amikor neki mondták megfogadta még említeni sem fogja egy ideje csak azzal számol ami vagy aki nem érkezik meg sosem pénz paripa fegyver- telen királyfi folyamatosan keresi otthonát saját magábanTovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Az érzéseimmel tisztában vagy, írod, hátam fordítom feléd, mint egy táblát, letörölheted. Vagy ne. Úgy unom már a dörzsölő mozdulatokat, és a következ- ményt: a tisztaságot. Nekem kellenek. A nyomok: cipőtalpon a kopás, hagyma- szag a kézfejen, ilyenek. Pont az érzé- seimmel? Jobbat nem találtál bennem? Ez hosszú menet lesz,Tovább…