On:
In: Szépirodalom, Vers

Titkom rejtve alszik, csak a szívem sóhajt, ha mégis hajnalt remél, de nem én játszom, e játék – már nem az enyém. (minden, és mindenki álarcot visel, semmi találkozik a semmivel, beteg elmék bárgyú öntudattal, kéjesen vigyorognak, s torz tükörben néznek szembe önmagukkal; keserű nyáluk csorog, mérgezik mások örömét, nemTovább…