On:
In: Szépirodalom, Vers

Még időben hullanak érett ágakról az íratlan levelek. Tél elől menekülök szakállas angyalok nyírfaarca mögé, van leheletnyi nyár korhadt rönkök alatt és földet érve pattogó autógumi alakúvá változnak a vörös hónapok. Hazatérnek messziről érkezők országutak szürkéin, szaggatott ritmusban közeledő vonalon. Ez a nyár is elviharzott, ahogy a tó hattyúkkal kéken.Tovább…

On:
In: Szépirodalom, Vers

Margaréták hullanak az égből, s én rohanok. Fehér lepellel von be az idő, kedvére forgat, s ellök, amikor jónak látja. Addig repülök, míg lehullok a nyirkos földre. Margarétaágy. Fehér virágok vonnak magukba. Gyengéden ölelnek, beléjük fúrom kifáradt arcom. Az övék vagyok, másnak úgyse kellek soha már, itt maradok örökre.Tovább…