Lassanként nyílik a szárnyam Tollait nem fújja szél Apránként enged a vállam Elmúlik egyszer a tél Szobámnak ablaka zárva Lelkemnek röpte arasz Fájdalmak enyhültét várom Elhozza majd a tavasz Nincsen most alkotó kedvem Elfogyott már mosolyom Ablakból ködfelhőt nézek Fák sóhaját hallgatom   ©Nagy Katalin: A lélek erdejeTovább…